Ez volna a SkyNet gyermekcipőben?

A programot Boris Katz, az MIT kutatója és csapata fejlesztették ki, a gépek pedig az algoritmusnak köszönhetően elkezdtek együttműködni. Az első kísérletek arról számoltak be, hogy a gépek önállóan felismerték, amikor egy „kollégájuknak” segítségre volt szüksége, ráadásul képesek voltak automatikusan beavatkozni. Érzékelik azt is, hogy a másik robot mit akar tenni és arra megfelelően reagálnak.

Ravi Tejwani, a csapat egyik tagja kiemelte, hogy egy új matematikai keretet alkottak meg azért, hogy miként lehet modellezni két résztvevő között a szociális interakciókat. Amennyiben két gép közül az egyik az X helyre akar menni és a másik látja ezt, akkor támogathatja a társát ebben. A tudósok létrehozták egy szimulált környezetet, amelyben a robotok fizikai és szociális célokat követhetnek. Az előbbi például lehet egy fához való navigálás, míg az utóbbi annak kitalálása, hogy mit próbál tenni egy másik gép és az annak megfelelően való cselekvés.

A szakemberek arra használják a modellt, hogy meghatározzák, mik egy robot fizikai és egyéb céljai, s mennyi időt és energiát kell az egyik és a másik elérésébe befektetnie. Az algoritmus megjutalmazza a gépek megfelelő döntéseit, ha azok közelebb viszik a célokhoz. Jutalmat kap, ha például megpróbál segítőt találni.

Katz szerint a világban hamarosan rengeteg robot lesz és meg kell tanulniuk, hogy emberi feltételek mellett kommunikáljanak. Meg kell érteniük, hogy mikor kell segíteniük és mikor kell megakadályozniuk valaminek a bekövetkezését. A kutató hangsúlyozta, hogy ez még csak egy nagyon korai munka és az első komolyabb kísérlet annak megértésére, hogy mit jelent az emberek és a gépek számára a szociális interakció.